Marthi Anna : Ősanyát kódolsz

 

 

Úgy létezel képzeletemben, mint ki

elűztél, hogy alkoss,

majd egy napon ölembe teszed,

és én sírva nevethetek

az értem megszületett szavakhoz.

 

Várakozásban bontanám az ősz leveleit;

még a nyárutó lesütött szemeiben

elalélsz, belső eskük özöne hajt

ki a Napra, nyugágyad víz,

a “volt nincs” jó pillanat

arcod gödreiben ragadt,

és tréfálkoznék, hogy

a földet bejárhatom hasadon.

Lepergetem a homoknyi késztetést,

és maradok felhőm hintaján.

Égből és földből kötöm pulóvered,

benne aranyszál minta az élet –

nem hagyhatom, hogy félretedd.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak