Maretics Erika : Kép

 

Fülembe cseng fénytelen

életem roppanó valósága,
csendburokban h?söl?

árnyékperceim gyarlósága.
Nyárszagú mez?,

légben rekedt

 göröngyös látomás,
hajlongó kutyatej

fojtó nevetése,

 hálátlan alkotás.

Bánat-szigetemen zöldkeretbe

 foglalt sós könnypatak,
kíváncsi százszorszép

fogalmazta dacos szavak.
Álmodó pacsirtát üldözi

elszabadult sorsa,
ártatlan gondolatfelh?im

vasveretes foglya.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.