Nap: 2011.08.19.

    Ha ott voltam is egy villámcsókban, kinek mutassam a lassabb vágyakat? A szelíden közelítő érzés is bennem, nézhessek szemedbe, amikor szeretsz.   Keserűből lesz-e valóban édes, hagyod, hogy földerítsem poharamat? A szilaj vágyak kapualjába, kérlek, majd holnap menjünk, [… Tovább]

      Mikor már semmiben sem hittem  tenyerére vett s maga mellé  ültetett az Isten, s láttam a világot ahogy még él? nem látott, szemét adta, hogy úgy nézzem. Nem féltem, egész testemben fájt az igazsága, – szabad akarat [… Tovább]

    Mikor a hazug álcát lerántják ott marad a semmi, miről hittem minden. Nekem szavam sincsen. Csendben ülök, nézem a tájat. Esteledik, béke van köröttem, álomra öltözötten…   Akkor hirtelen fény gyúl szívemben gyertyalángnyi – meleg, suttogás, divatja múlt [… Tovább]

* esik az eső… csepp… csepp ez is elég hogy baj legyen megegyen imádkozó test mi les csápok de csapok csapunk remeg a föld fekete átokká alakul minden mi zöld széthordott kőmorzsák örökségünk része dicső szűz talaj szívét is hallom [… Tovább]

Fény és árnyék. Szemed legel. Eperfasor, patakmeder, fölötte híd, ház, arc, ablakkeret, lenn a téren gyereksereg, virágok, fű, öledben kezed, és lejjebb a pad.   Emeld fel arcodat! Úgy nézz erre a világra, mintha most látnád utoljára!