Marthi Anna : Rövid vágy vers

 

 

Ha ott voltam is egy villámcsókban,

kinek mutassam a lassabb vágyakat?

A szelíden közelítő érzés is bennem,

nézhessek szemedbe, amikor szeretsz.

 

Keserűből lesz-e valóban édes,

hagyod, hogy földerítsem poharamat?

A szilaj vágyak kapualjába, kérlek,

majd holnap menjünk, ne hamarabb.

 

Ma maradjunk szent fekhelyén,

fehérrel borított oltárán a csendnek,

hívjuk a messzi távolt közelebb.

 

Lopjam a szót, mi lecsurog szíveden?

Felvenném egyenként, megforgatnám,

képzeletben e csírákat verssé lehelem.

 

A karodon futó ereket nézem,

elsimítom rajta szavak zsivaját.

Nyakad törzsébe kapaszkodom,

füledbe súgom szívem sóhaját.

 

Kicsúszik pilláid közül cifrán,

mosolyog áradó lázban szemed,

lám szarkalábad lépcsőjén jövök,

halkan kérlellek – add meg magad.

Legutóbbi módosítás: 2011.08.19. @ 20:59 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak