Vers

Átsüt rajtam

  Folt vagyok, zajló világon. Átsüt rajtam sápadtságom.   Nincs virág az almafán. Senkinek sincs gondja rám.   Bánatom hiába méltó, vasnehéz rajtam a béklyó.   T?zben edz?dik a penge, férfiszív: izzó kemence.   Iszonyút pumpál, vért vérhez. Félelmet a [… Tovább]

Egyéb

Retro doboz örömmunka

“- Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam… Talán nem jól tettem?” rkény István Tóték A 48 órás, hosszított szolgálattól kimerülve, ujjaival derékszíjába kapaszkodva tartotta nagy nehezen egyenesben magát, hogy ne koppanjon előre mindenestől. Nem annyira az álmosság gyötörte, ez egy [… Tovább]

Vers

MozIzoM

      Nincs időm kitalálni azt, amit érzel. Egy vad sem áll meg puskacső előtt, hogy átgondolja mennyit ér az élet; a magamfajta nők már nem remélnek. Bizonyosságokért bontanak ágyat, hamis tán képzelgésük is, és minden percben új szerepben… [… Tovább]

Vers

A lét barlangja

  Épp ott állsz a barlang szélén,  szell? pihen arcodon.  hátad arany fénybe vonja a lassan terjed? alkony, de fél? szemed a sötétség mélyére hatol, a bársonyfekete, szárnyas csend   borúsan átkarol. Óvatosan lépsz be, a termet bús szellemek lakják, már [… Tovább]

Vers

Csitulj…

“döngött a föld a Sárkány csak lépett”   kigyúlt a város forrott a tenger szentségek dőltek mind-mind halomra vak sikolyod holtakat is felver csitulj szívem és lelj nyugalomra nincsen itt szükség ily megunt lomra repedt harangként kondul a hang is [… Tovább]

vegyes

Re me Te

Tudom, bel?lem szólsz itt,ezekben a mágikusan gördül?szavakban, még, most – kitudja gyomlálni merre hív a holnap. Hosszú verset szeretnénk, végtelen hosszúságút, soha véget nem ér?t, bebarangolni bet?k rengetegét, ágról ágra levelenként olvasnálak el, f?szálanként kibet?zném valód, virágok porzó illatából merítve [… Tovább]

Vers

Kétség

  Rég nem számolom a percet, amit tőled loptam, miközben magányos világom kapui bezárultak mögöttem. Nem jöhettél velem. Szemembe könnyeket mart a bűntudat. Valahol odakint zokogtál te is… …talán megütötted magad, talán megijedtél, nem voltam veled. Helyette sorokat róttam, már [… Tovább]

Vers

Tavasz

  Osonó, puha léptekkel, észrevétlen, hamiskás mosollyal szája szegletében, megérkezett tél?z? vándorútjáról a tavasz végre, varázscilinderéb?l tündökl? napsugarat hajigál a télre. Kitárja arany karját, fényl? piros arcát, ölelgeti a zúzmarába holt világot, életre lehel minden szunnyadó fát, el?csal millió fél?s [… Tovább]

Vers

Anyám nélkül

Úgy szólt, mint az elhallgattatott, és átlengett a csenden, a kezét láttam, szétomló haját, fényt fésült ránk az árnyakból, mielőtt beesteledett, s a konyha kövére leült közénk.   Mióta nincs, azóta érzem izzását a lámpasötétnek, visszanéz a múltból homlokom mögül, [… Tovább]

Vers

Évfordulón

Ugyanaz a forgatókönyv,Vissza-visszatér a nyár,Ünnepeljük egybekeltünk,Jár harminchét szál virág.Vissza, jaj, ha még mehetnénk!Fehér ruha, ifjú pár,Karomban a fehér csokor,Vígság, öröm, kacagás.Kit érdekel, mi hogyan lesz?Gy?zünk minden akadályt!Fel és le a hullámvasút,Elesel, de talpra állsz.Lepergett a homokóra,Vajon hány szem benne még?Napra-nap [… Tovább]