Fecske Panna : Kétség

 

Rég nem számolom a percet,

amit tőled loptam,

miközben magányos világom kapui

bezárultak mögöttem.

Nem jöhettél velem.

Szemembe könnyeket mart a bűntudat.

Valahol odakint zokogtál te is…

…talán megütötted magad,

talán megijedtél,

nem voltam veled.

Helyette sorokat róttam,

már azt sem tudom, minek,

csak hajtott a kényszer,

hogy halhatatlan legyek.

 

Felnőttél mellettem,

egyre nagyobb csendben.

Meghagytál magamnak, mikor mennem kellett,

de ha rám nézel, tudom:

a szívedben örökké

halhatatlan leszek.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.04. @ 05:57 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...