Vers

Kusza vonalak

    Miért nem látsz engem?  -én régen látlak- Üres tenyeremben kusza vonalak, össze-vissza futók. Semerre visznek. Ajkamon h?lt csókok, kopottas brillek. Nagy es? kellene, mosna-mosson át! Tükrök a kövesre, fényl? pocsolyák, hogy láthassam arcom, tudjam, hogy milyen. Dobogsz bennem, [… Tovább]

Vers

Az örömlány bánata…

Szürke hajnalok,es?verte macskaköveinbotladozom vakon,a néma házfalon,az ég könnye csorog. – szórendet cserélnék: “…a néma házfalon/csorog az ég könnye”. A páros rímeléssel nagyon kell vigyázni, mert túl énekl?s, túl vidám, túl komolytalan lesz t?le a vers. A csorog-ácsorog páros pláne nem [… Tovább]

Vers

Hajnal, napfelkelte

Ma 5 óra 47 perckor ébredtél,álmos szemeidből dörzsöltenelső fénycsíkjaid küldted ránk;hűvöskés ösvényen várakoztál.Büszkeségemet mint hálóinget levettem, arcomra paskolt vízzelszaladtam…álmomban újra egy éve voltam az iskolapadban,szeptember elseje, mosolygófejed a torta mellett – a katedrán.Nap, már hasamra sütöttél, mireelillant álmom, ösvényem várt.

Vers

Hét tavasz

„Boldog vagyok, hogy beszéltem veled” – nagy kortyban nyeltem hétéves szavát, a mondatról levált az ékezet, de meghagyta babonás dallamát.   Ki lélegeztette a telefont, míg trillázta a rábízott jelet, egy óriás kéz mindent egybefont, s az univerzum újra ölbe [… Tovább]

Vers

Csupaszság hét

  a kantárszáras vágyakat megzabolázott testiséget megoldva ősi pózokba forgató lélek fényképezőgép kattoghat míg testünk érintéspontjait kitolta már energiánk felhő felhővel találkozik szél érint szelet szem csigavonalban a szemmel ha megremegsz… az univerzum bármely pontján megremegek

Vers

Képzelet

Sötét éjjel az álom elkerül,emlék, mely hívatlan felmerül, elmém, s szívem abroncsba szorítja félelem, belül remény szikrája sincs,egy hang monoton ismétli az életem, hiábavaló és dicstelen omladó piramis. Szeszélyes formájú vörös szikla a képzelet, furcsa álmaim gondolat-kavicsok poros úton, ártó lények [… Tovább]