Folytatás a ” Hála ” cím? írásomhoz… Ma is tolták, újra láttam, megismert a félhomályban. Találkozott tekintetünk, egy utunk van, azon megyünk… Kerék fordul, Isten számol, közel a cél vagy még távol? Nagykönyv! Üres minden lapod, beleírni…? nem akarok. Megírtad [… Tovább]
Immár 9. alkalommal várja az irodalom és a kultúra kedvelőit a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepe a Budai Várba, a Szent háromság térre. – Szeptember 3., 10:30 CSUPACSIGA – A TIMP Kiadó bemutatkozása, PÉTER ERIKA verseskötete Csigaországba kalauzolja [… Tovább]
Hány palást alatt, mondjuk kárpitnak, lepelnek,személyiségünk vetkezését meddig fokozzuk ?Mikor áld meg a fájdalom, és vékonyul dallábels? hang, lesz csendb?l építmény, s szerénység,erényesebb, baráti kezet ki nyújt bennemvirágként a világ felé?
Sírsz, vagy csak a csipát — ezzel a csipával nem vagyok kibékülve — valahogy nem tudom a versbe, a hangulatba behelyezni — törölgeted szemedb?l könny helyett, élsz, vagy csak gyáván remegve megbújsz, féltve semmi léted, könyörögve koldulsz, ahelyett, hogy elvennéd [… Tovább]
Többször ébredek föl-föl éjjelente, s míg hozzám riadsz, leszakad az álom, a nappal mintha mind kevesebb lenne, hát áthúzódzkodlak a végtelenbe, hisz kívüled nincs senkim e világon.
mormolt magyarázat függő alázat számtalan tett vénülő időn bátorít az apró bádog hangú homályból kilépő tükör virág rongy csend lehelni való tél idő idő idő felvenni sem veszem s nem hordom zsebemben a kesztyűt égjen [… Tovább]
– az utcai kút csak illusztráció * Jó lenne a malomkapu előtt villamosra várva A kútból kénszagú vizet húzni pléhkannába. Juliska-néném ráncos kezét bizalmasan, Gyermeki ragaszkodással megfogni halkan. Jó lenne gyermekként álmodni szépet, Bámulni felhőt, s a messze [… Tovább]
Kis ember volt, kinek mellében alig fért szíve, kopasz, kerek fejét, ócska kalap védte. Nagyanyámat imádta, hangját átjárta a tisztelet keze mozdulatában is ott volt a szeretet. Velem szelíd volt és engedékeny gyakran. T?le sok ölelést, simogatást [… Tovább]
A csönd cseppen fülembe, lassuló ütemben lüktet a nyár, apró kortyokban issza, az erd? szelíden titkos hangjait az este, erre már senkim sem jár. A f? szerényen simul lábam alatt, csintalan csiklandozza talpam, itt százszorszép nyújtotta finom ív? nyakát hajdan, [… Tovább]
