Maretics Erika : A csönd

 

A csönd cseppen fülembe,

lassuló ütemben lüktet

a nyár,

apró kortyokban issza,

az erd?

szelíden titkos hangjait

az este,

erre már senkim sem

jár.

A f? szerényen simul lábam

alatt, 

csintalan csiklandozza talpam,

 itt százszorszép nyújtotta 

 finom ív? nyakát

hajdan,

hajamba hervadó szirom

ragad.

 Falevélb?l sz?tt köntösbe

öltözött gesztenyefám,

 fáradtan vállamnak

d?l,

kiváncsi ujjam ismer?s vastag kérgét

tapintja, mit fényesre koptatott

az id?.

 

 


Legutóbbi módosítás: 2011.08.22. @ 05:18 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.