Seres László : Anyám nélkül

2011.08.04. Seres László Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Úgy szólt,

mint az elhallgattatott,

és átlengett a csenden,

a kezét láttam,

szétomló haját,

fényt fésült ránk az árnyakból,

mielőtt beesteledett,

s a konyha kövére

leült közénk.

 

Mióta nincs,

azóta érzem izzását

a lámpasötétnek,

visszanéz a múltból

homlokom mögül,

belém simul,

mint testbe a lélek,

hogy ne maradjak nélküle

soha egyedül.

 

A konyha kövére

leül ma is mellém.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.04. @ 05:54 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.