Takács Dezső : Látómező

Fény és árnyék.

Szemed legel.

Eperfasor,

patakmeder,

fölötte híd,

ház, arc,

ablakkeret,

lenn a téren

gyereksereg,

virágok, fű,

öledben kezed,

és lejjebb a pad.

 

Emeld fel

arcodat!

Úgy nézz

erre a világra,

mintha most

látnád utoljára!

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.