Havas Éva : Te meg én

 

Hajnallá álmodlak minden éjjelen,
rezzen? valódra rácsukom szemem,
csendedb?l iszom az éjfél sóhaját
– rám borul, betakar mint óvó nagykabát.

Szemedben gy?jtöd nekem a tünde fényt,
tenyereden tartod a szép ‘együttreményt’,
szívedben dübörög a legszebb vallomás,
fülem odahajtom – nem érti senki más!

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))