Elindultam az úton,kék volt az ég,hársfaillat áradt,s a nap szórta rám színét.Együtt fütyültem a rigókkal,ropogó, friss hajnalon,s kacajom' szórta szét a szélvölgyeken és domboldalon.Teleszívtam tüd?met hittel,nem ingott meg bokám,létemet a csoda kékkel, fehérrel,rózsaszínnel ölelte át,s hogy mindez színesebb legyen,közzé [… Tovább]
Glóriás a menny fölöttem, holdfényben fürdenek a csillagok. Én magam vagyok – veled. Várom, hogy a hajnal bíborpalástját rám teríted. Talán már harmadik éjszaka virrasztok… Nézem a holdat: milyen kerek! A nagyváros elaltatta zajait, csend van- Hallgatom a [… Tovább]
Lemegy a függöny, s magadra maradsz. Kiégetten, kifosztva; – már nincs meg az akarat- dobhártyádnak feszül a csend, üres gondolatok üresjárata feszeng szétes? agyadban, s tested lázasan remeg felpörgetett adrenalin szinted még táplálja a lassan ernyed? ereket. – Felejtsd el [… Tovább]
Diderg? ágak közt jéghárfát penget a szél, jeges ujjaival sírva, jajongva zenél. Sikítva fut, serceg a befagyott tó jegén, álmot kristályosít január fehér egén. Míg rian a hajnal, csillagok fénye kisér, s diderg? ágak közt jéghárfát penget a tél.
Az él?k között sápadt árny bolyong a viola illatú éjben. Arca mészfehér, sötét haja libben, szép ajkáról halk sóhajjal búcsúzik a hajnal. S míg a vörös homokra szenvedélyt csókol a dagály, szerelmére vár egy túlvilági árny Skócia fenséges szikláinál.
Bokázik a fagy a széllel,roppan a jég, ahogy lépdel,szikrázik a holdas éjjel,csillagot szór szerte-széjjel.Sikong a táj, jajdul a tél,csárdást jár a fagy meg a szél,reszket a berkenye ága,félve nyújtózik az égre,reszket a f?zfa magába'végre jó takarót kérne,puha havazást a földre,áldást, [… Tovább]
