(1)
tükörarcú tó
dalos békák emléke
jégpáncél csendben
(2)
tükörarcú tó
békamúlt emlék mélyén
csend víz csobbanás
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Vékony Andor
(1)
tükörarcú tó
dalos békák emléke
jégpáncél csendben
(2)
tükörarcú tó
békamúlt emlék mélyén
csend víz csobbanás
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Vékony Andor
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szavak közt a csend.
Hallgass most. Idők, terek:
Csendszavak között.
*
Színek. Bézs delej.
Már fáradt hajnal neszez
A küszöb előtt.
*
Kontúrjaidon
Még összekucorodik
Ébredő időm
*
Sóhaj időz el
Mint egy elnémult fohász
Fénypihéiden
*
Negatívomba
Fészkeled fehér arcod –
Gyűrött takaró.
—————-
Fehéren ébredt
Az ösztön de nem áll jól
Neki megváltás
*
Viaszból vagyok
De itt van a köd s a tél
Hol van a kanóc
*
Régi nyarakból
Testes, gyümölcsös óbor
Lett már a jelen
*
Haikuba hogy ír
Elmúlt évszázadokat
A közös emlék
*
Csak tizenhét jel.
Lét. Se több, se kevesebb –
Semmi és minden.
*
Hosszú az út. Ne
nyújtozz – tiéd. Változás:
utad maga a cél.
*
Gyermek gurítja
József Attila szobrán
Kacaj-labdáit
————
Elfáradt sínpár
Már megunta hogy mindig
Találkára vár
*
Lakókocsiban
A kövér büfésasszony
Életet alszik
*
Éjjel titok lesz
Erdőben kimondatlan
Vonat-apróság
*
Szívem robbanna
De melletted alszanak
Ész-darabkáim
*
A legeslegszebb
(Isten, Isten, Isten – hét)
haikut írom én.
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Itt vagy Anyám – a feltámadásban -,
emlékeink relikviái csillannak
éjfekete csillagokban
Ma már nem lázadok,
olvadt lávaként zuhan a mélybe
sorsom megkövült titka.
Lelkem kérges szikláit gyémánttá csiszolja
a tenger süvölt? szele.
Végtelenjében elt?nnek szörnyei az éjnek,
b?nök, ha nem jól szerettem.?
Itt vagy Anyám – a feltámadásban -,
emlékeink relikviái csillannak
éjfekete csillagokban.
Érezted kezem melegét,
karodban tartottál,
dúdoltál édes altatódalt,
adtál szerelmet, áldást, boldogságot,
ez itt a Földön volt…
Álom maradt a vágy,
– tudod, az üveggömb, –
nem kaphattam meg soha,
hulló pelyhein át nem láthattam
angyalarcodat.
Marad az alázat, az isteni akarat,
mi elválaszt-összezár
könnyben és örömben.
Apám hamis, akár a hiú vágy,
jeltelen.
Apokalipszissé n? a fájdalom,
hiányotok.
Tiétek vagyok, halljátok?
Távol a hegyek tavaszi zöldjében
lelkem fele hallja az Agnus Deit – s vár… –
hangtalan ezüstfénnyel…
Köszönöm, hogy küldted ?ket Anyám!
Haifa, 2007. április 9.
Elolvasta:
80
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Ez az idei Aquincumi Költőversenyre küldött
második, döntőbe került versem.
/ saját fotó/
Koosán Ildikó
….illúziónak add legalább!
Hívómondat: Az indulat ihlet versre
„ Facit ignatio versum”
Mottó:
Az ihlet felgyűlt érzelmi impulzusok kifejezési kényszere.
Koosán Ildikó
Dúlnak az édes tavaszi fények,
nyílik a földi, s az égi határ,
vége a télnek, elfog az ihlet,
lüktető kényszere vonz ma magához,
szárnyalni késztet, bíztat a lélek:
fel a magasba, az égig akár!
„Holnap a barka bontja ki selymét
gyöngysor a fürtje, sárga bibéin
hártyaszárnyúak gyűjtik a fényt,
bíznak a fák is, zöld fáklyalángjuk
lobbanni készül, s megszelídülve
lebbenti lenge ruháját léhán a szél”
Javul a kedv is, elég a téli sötétből,
hinni szeretném, váratlan meglepetés:
örömet, kudarcot megélni a versben
késztet az indulat, hajszol a hév;
fecskék a szavak, gyűlnek a nyelvre,
sejlik a kontúr, már mozdul a kép;
Összesen ennyi, s mennyi örömben
fürdik a lélek, szülve világra a percet,
híven az énség színeit, árnyalatát,
mind ami volt, s lehetne holnapután…
Nagy Ég! Add meg a percek kegyelmét,
részem a jussból, illúziónak add legalább!
2018.március 10