Vaskó Ági : Téli anziksz

Saját pasztellkép.

 

 

Kis patak fodrain piroslik az este,
vérvörös szoknyáját felhajtja sietve.
Felhajtja sietve, térde is kivillan,
míg az öreg Holdnak pajkos fénye csillan.

Kormosan didereg fent az Égi róna,
csillagfények nélkül- csak egy vén perszóna.
Csak egy vén perszóna; szürke, foszlott ingben,
ki e téli estén ül a fájó nincsen.

S odalent a bokrok hótehertől rogyva
hitüket élesztve vágynak új napokra.
Vágynak új napokra, tavaszt hívó dalra,
pattanó rügyekre, élet diadalra.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 109 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.