” A tea az álmodók bora.”
– Kosztolányi Dezső –
Aranyló csészében forró teám, benne tört kép az emlék.
Látom a tűzzel játszol, vigyázz most kezdere ég a láng,
ha fáj is sose bánd, van kinek rég játék az egész világ.
Nálam az égen felhők vonulnak éjjel, hideg, holdfényes,
kék álmok születnek. Emléket sodró szél szalad, itt-ott,
gyűjtöget, halomba’ már minden el nem küldött üzenet.
Nézem a szürke ködöt, opál fények között az idő szalad.
Burús lelkemben remény éled, lesz még tavasz nekem,
peregnek napok, az út kanyarog, kell hogy legyen hitem.
Addig pedig, csak egy kis részt szeretnék abból, azt a
meleget, amely magamfajta lélek-vándort még megillet.
(…)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:11 :: Sonkoly Éva
