Seres László : Gyávaságból…

 

Ki gyávaságból tart veled, s tagadja,
– mosolya áttetsző harag, vérgőz –
sebeket ejt, tőrét a sebben hagyja.
Engedi, hogy közelébe férkőzz.
Bókja csikorog, loboncos lángot vet,
-tisztán szól belül, de kívül hamis –
képtelen kimondani, hogy szeretlek,
mert menne is, meg maradna is.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.