H.Pulai Éva : MEGJELENT! – Böröczki Mihály: FALEVELEK

Böröczki Mihály FALEVELEK című verseskötete.

  

 

Megjelent Böröczki Mihály kilencedik önálló verseskötete, FALEVELEK címmel.

 

„1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek.

…imádok-szeretek babrálni-játszani a magyar nyelvvel. Óriási öröm számomra, hogy ideszülettem, hogy itt élhetek – és ez a gazdag-furcsa édes anyanyelv a közelébe engedett.”

boroczkycsaladok.hu

 

 

FALEVELEK

 

Az emberi sejtek 7 évenként megújulnak,

hét évenként van “biológiai tavasz”.

 

Kis levél voltam, zsenge-zöldelő,

mi mély burokból búvódott elő,

csak néztem, ahogy kinyílt a világ,

és körülvettek óriási fák.

 

Hét évig nőttem rendületlenül,

mint aki fészke mélyeibe ül,

nőtt ágam, apró, tördelnivaló,

és rügyeiből kiszakadt a szó.

 

Kiváradóztam minden nagy tusát,

a hét esztendők periódusát,

és hagytam, hogy a gyarló levelek

adott időnként leperegjenek.

 

Lett hitem, nyári égbolton jelem,

az idő nem is törődött velem,

a gyötört gyökér bírta a csatát,

nem riadóztatta a  száraz ág.

 

És megnyugtatott, ahogy megterem

a mind hosszabbra nyújtózó jelen,

már nem zavart a hogyan és miért,

és az sem, hogy a másik égig ért.

 

Törzsem kemény lett, érdes, rücskösebb,

mint mások kése marta-forrta seb,

és kihallgattam, ahogy földet ér

a vastagabbra erezett levél.

 

Már tíz fordulót mért rám az idő,

ám hajt a rügy, a levél újra nő,

s csak lassan jövök rá, hogy mit akar,

az egyre jobban süppedő avar.

 

Böröczki Mihály kilencedik verses kötete

Böröczki Mihály újabb, immár kilencedik verses kötetét mutatták be 2014. november 20.-án csütörtökön a Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtárban.

A könyv szerkesztésében múzsája, a felesége is segítette a szerzőt. A kötetben többek között vallási témájú költemények is olvashatók. Az est házigazdája Pallósiné Toldi Márta szociológus-könyvtáros volt, aki a költő munkásságát is méltatta. Az eseményen közreműködött Szalai András versmondó és Zsapka Attila énekmondó.

SZTV a SZOMBATHELYI TELEVÍZIÓ videós hírportáljáról

 

 

CSIPKEDETT

 

Egy tojás kellett, liszt,  meg só, szemernyi,

utána eggyé gyúrni, kisodorni,

jó maradásra deszkalapra tenni,

hogy kellő időt tudjon nyugovolni,

 

meg anyám, aki bírta az egészet,

s oda se nézve csipkedte darabra,

az éhes tészta édes örömé lett,

a leves lassan forrt, elült a habja,

 

s a két kéz, mint ki főztjével beszélget,

a tésztacsöppöt lobbolt lébe rakta,

s úgy nógatózott kedvet az ebédnek,

ahogy a szél fut nyáridőn a Napba,

 

de mára csak az íz maradt egészben,

de ideérzem, visszakanalazva,

hogy minden öröm ott gőzöl a készben,

hogy tányérok ügyelnek kanalakra,

 

s az asztal úgy terítve, mint az oltár,

kopott szürkéből kiszakadt fehérben,

s én nyeldekelek minden egyes sornál,

csak anyám marad végig észrevétlen.

 

 

MALOMKŐ

 

Legelőször molnár voltam,

őröltem meg lisztet hordtam,

testvéremként vittem áldott

vállamon a liszteszsákot.

 

Közben itt-ott ez-az történt,

lemondtam a zsákról önként,

kötény helyett öltönyt kértem,

feslett gatyám lecseréltem.

 

Nem voltam úr, nem is szolga,

nevemen se esett csorba,

mintha mi sem történt volna

véletlenül álltam sorba.

 

Papírosból varrt ruhámban

fütyörésztem, danolásztam,

mégis tudta, aki látott,

jobban illett rám a vásott.

 

 

2002-ben írta Baranyi Ferenc e mondatokat Böröczki Mihály akkor megjelent kötetéről, s költészetéről, de én úgy érzem, szavait ma ugyanúgy elmondhatná, s el is mondaná…

 

Rokontörekvésű pályatárs

 

A költészet már teljesen magánügy – hangoztatja az a racionális, mindent csak a célszerűség szempontjából értékelővilág, amelyben élünk. S a költők legtöbbje hagyja, hogy valamiféle rezervátumba szorítsák a műfajával együtt, mert beveszi azt a maszlagot, miszerint a költészet már rég nem játszhat szerepet a közgondolkodás formálásában, csupán egyfajta szakmai beltenyészet játékszeréül szolgál. A poéták csak szórakoztassák egymást, a szélesebb tömegek körében úgysem sok vizet zavarnak – mondja a „közszolgálati lírától” mindig is tartó hatalom, nem kis megkönnyebbüléssel.

 

S valóban: a posztmodern blöffök, szélhámosságok teljesen ártalmatlanok a mindenkori hatalomra nézve. Csak az a veszélyes, aminek a szakmán túlra is kisugárzása van. Nálunk a líra századokon át nem csupán az irodalom egyik műfaja volt, hanem a küzdőtér egy darabja is egyben. A költő nem csupán versíró embert jelentett, hanem a közjó, a társadalmi igazságosság érdekében buzgólkodót is. És nem mondott le arról, hogy ébren tartsa a nemzet igazságérzetét.

 

Böröczki Mihály ilyen költő. Bizonyos értelemben anakronisztikus a divatos szemfényvesztők között, de szent ez az anakronizmus! A költészetnek arra a korszakára emlékeztet, amikor még egészséges volt. Amikor még „használni s nem ragyogni” akart elsősorban. Akkor marad némi esélye a gyógyulásra, ha minél több dalnok mer anakronisztikus lenni.

 

Böröczki Mihály teljesen érett költő. A mesterség a kisujjában van, tónusa rokonszenves, attitűdje póztalan, mondanivalója világos. Képei tiszták, érzékletesek. A társadalmi problémák és a sorskérdések éppen úgy személyes ügyei (Vakondország, Általános vers, 96 május), mint az intimebb érzelmeket kifejező „magánéleti” vallomások. (Búzakalász apámnak, Jutka stb.) Ettől igazán költő. Mert csak akkor szabad hinni egy költőnek, ha érezhetően személyes ügye minden, amirõl ír, lett légyen az közéleti gond vagy saját, belső probléma.

(…)

Baranyi Ferenc

 

BODZA

 

Nem ültették, de szaporult ezerszám,

az utak mentén, lassú kertek alján,

szétterült-borult, mint egy fehér sátor,

a május benne virágzott magától,

és mint aki két, három hétre ráér,

úgy virulázott szét a virágtányér,

a friss levegőt összebabonázta,

a csöppnyi szirmok szerte fújt varázsa,

rákiabált az arra baktatóra,

az illatát a lába elé szórta,

a Teremtőtől annyi jót öröklött,

a virágjában napfény ízű szörpöt,

s a feketére gömbölyült bogyóból,

kis akarással kiforrott a jó bor,

s ha gyűrték, törték, óvták nyakra-főre,

a pálinka is kicsorgott belőle,

meg annyiféle búra-bajra szedték,

az árokpartok tudós egyszeregyét,

a május mikor elmegy, elfelejted,

de bódulatát ingujjadba rejted,

mert jó egy év múlva majd eléd térdel,

az újabb tavasz összes örömével.

 

 

MÉLYSZÁNTÁS

 

Fortyog a hazugság,

az kevesek tudják,

akik kijelölték

a pokloknak útját.

 

Azon kóricálunk,

megroskad a vállunk,

s alig vesszük észre,

ha egyhelyben állunk.

 

Kötjük, szorongatjuk

rossz gatyáink korcát,

s világgá lopódzik

lassanként az ország.

 

Mindig akad gazdag,

mindig akad fényes,

mégis szegényedik

ez az ezeréves.

 

Félre iskolázott,

se hite, se bére,

mégse számít mások

euro centjére.

 

Keservét mulatva

pénzt tesz a vonóba,

s köré gazdagodik

lassan Európa.

 

Szívós, szittya faj volt,

dologra se tétlen,

a neki teremtett

Kárpát-medencében.

 

Itt a hon az otthon

– s ősei vert földjén

ez van mélyre szántva,

mint íratlan törvény.

 

 

 

„Böröczki Mihály versei elpusztíthatatlan derűvel érkeznek meg hozzánk — engedjük hát a közelünkbe őket!

Hiszen a költő, amikor hazatalál, s otthonra lel az anyai s a szerelmes szavakban, úgy dajkálja ő a betűket, lélegzetével megjelölve őket homlokukon.”

Fűzfa Balázs

 

 

Akit vásárolni szeretne a FALEVELEK című verseskötetből, keresse meg Böröczki Mihályt:

 

boroczki.mihaly@chello.hu

 

e-mail címen

Szűrőkfájl típus:kategória:
Rendezés:
1 2 3
Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző H.Pulai Éva 1131 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva