Hopp, megálljunk! Futásunk itt
célba ért.
Varjú károg tar ágaknak
a hegyén.
Egyhangú táj. Hófelh?kkel
terhes ég.
Mint ki ezzel sokszorozza
idejét,
kifújva magad rám nézel,
rád meg én.
Két nyár tükre, a szerelem
összenéz.
Együtt lenni, kéz a kézben,
ugye, jó?
Nem hiányzik a Nap sem, a
ragyogó!
Lehetne már, hisz november
vége, hó!
Figyelj csak, a kamasz-kedvem
mit mesél:
megmosdatnálak a hóban,
szép legyél
akkor is, ha behavaz majd
messze tél!
