Marthi Anna : Telihold

2011.08.12. Marthi Anna Vers 0
Elolvasta: 43

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1335 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak

Hasonló írások

Vers

Születésnapra

2013.06.03. Sonkoly Éva Vers 22

Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Szeretettel…

 

 

 

Nézem a tavaszi felleget,

mögötte – hitem szerint – a kék ég…

Látom a szemed, gondolatot rejteget.

 

Felhők vonulnak, szempillád csukódik,

napsütötte utakon, hajlik a fű lábnyomon.

Oda – vissza lépeget a képzelet.

 

Pillanat – ébredés minden virágban.

Ágak mögül kiragyog a régi fény,

kezed cirógatta… finom mozdulata.

 

 

 

 

 

Vers

Szeress!

2016.09.02. Steczina Mártonné Vers 0

Elolvasta:
76
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Szeress!

 

Szeress engem mindig,

akkor is, ha elmúlt az ifjúkori hév,

s ha azt is észre veszed rajtam,

ami már nem is olyan szép,

és mögöttünk van már sok-sok év.

Ha eltöröm a tányért,

s kilöttyentem a kávéd,

ha nem forrón teszem eléd a levest,

Te akkor is szeress!

ha egész nap kócos leszek,

ha nagyon remeg a kezem

és elfelejtem a nevem,

Te még jobban szeress!

Ülj le mellém, fogd meg a kezem,

s mesélj nekem:

Tavaszi szellőkről,

mely egykor borzolta a hajam,

langyos esőkről, mely mosta az arcomat.

Mondd el azt is, mikor voltam a legboldogabb.

Puha gyermekkezekről, édes mosolyokról,

melyek lágyan simogatták szívemet.

Remélem, ezt soha nem felejtem el!

Aztán ne szólj semmit, hallgassuk együtt a csendet,

még elterül a nyugodt békesség bennem. 

Vers

Caméleon

2015.12.19. Marthi Anna Vers 7

Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Egy régi arcú telihold vagy

nárciszként látsz be a vízbe

lótusz nyílik szemed elérem

vagy az összes arc tükrében

kitárul-e ma szárnyas szívem

beleszokni az éntelenségbe