mint árva sz?ke dallam
citera szól az égb?l
szilvából és abból is a kékb?l
pálinka illata száll halkan
koccintanak ezüstpohárral
a hold immár a kocsmaasztal
megn?tt árnyékuk egy arasszal
a kocsmáros sem f?zet
elaggott a sz?l?sgazda
csak a patak csordogál a d?re
nem is terem itt csak l?re
nem telik nekünk parasztra
bár hordta a gallyat és hasábot
gurította a cefrés hordót
ki mondta akkor jólét lakott
itt de a ned? oltotta a gondot
gyermekként bámultam csípte nyelvem
pedig a f?zdében mégis nagyot nyeltem
hogy a zavaros cefre így átváltozott
olajsárga ned? cseppent párologhatott
mert színes álmaimban vissza-visszatérnek
bajszuk pödr? vén legények
s a lányok lelke úgy sikongat
rég-temetett pap is megkongat
értük egy repedt harangot
hozzá a kántor köszörüli már hangot
bizony savanyú pusztulásban szaglik a fák alja
már nem az öreg fa körtvélye hull
lassan szagolhatom alul-
ról mint ibolyát árnyékba von a sarja
de sebaj nótát pengess
búsulni ne engess
öreg barátom mosolyogj bajuszod alatt
egy aki emlékszik itt marad
hát tölts nekem
