Nap: 2010.09.29.

* ócska rímeimbe botlok le-le szakadt szótagok kérgek mondatok értelmetlen gondolatok melyeket felneveltem mégsem értem fát ültetek gyökerében lélek rugdalózik tudom a betűk sem fekszenek le bárkinek akár az emberek szerelmesek boldogok aljasok csendesek hívők hitetlenek holdfényt árulnak néha (sokszor) [… Tovább]

lángban áll az elmúlás foszlásnak induló alakja.   Ébred? este karistolja az eget, körmei nyomán kiserken a fekete vér, kékesfeketén látszik a láthatár, lángban áll az elmúlás foszlásnak induló alakja. T?n?dve döbbenek rá: megint kevesebb lett egy nappal… lassan üres [… Tovább]

Mondhatatlan álmot láttam, virágtáncot holdsugárban.   Eldönteni, tudtam, vétek: virágok-e vagy tündérek?   Mikor a szív szépre döbben, csöndzenében, zenés csöndben:   kék ibolyák száza nyüzsgött, harangvirág csengetty?zött.   Tulipánok, piros, sárga, levélöltve a rózsákkal   együtt ropták önfeledten, ott [… Tovább]

  Ott áll az artista a palló szélén. Mindenki vár a mutatványra, Feszült csöndben figyelik, Hátha most ugrik utoljára.   Pereg a dob, s izzad a tenyér, Az érdekl?dés, akár a halál szárnya Repítené ?t jó magasra, mellé a trambulinnak. [… Tovább]

   Gát a feledés útjában, emlékeztet(ő), hogy barátaid várnak rád, hol tőlük búcsút vettél, s bármikor, ha vágyad űz feléjük,   arra a helyre, könnyen rátalálj.   A könyvjelzők H. Piroska alkotásai

Kicsi kolibri a szívem.apró patetikus Isten.Repülne hozzád, ha kérnéd,hogy díszes tollait tépd szét. Ostoba kolibri szívemnem volna többé giccsem.Nektárja csókodban lenne,fájdalma elt?nne messze. Ne legyél szívem kolibri!Gyógyszeres üveged idd ki!Nyugtatód mennyei nektár.És sírjál, hogy nem fáj, nem fáj.

Amikor csontig rágottbennünket az éhség, s üres zsebünkben megcsörrent a nincs, és sírvaés nevetve elmajszoltuk egymást, mikor maszatos mosolyunk árkában hömpölygött a könny, és színültig csordult szomjad kortyoltam, gazdagok voltunk még…

  Tegnap hozzámsimultál és én karjaimba öleltelek úgy, ahogyan a mélykékbe sóhajtó éj karolja át minden létezésed, ahol gondolatid kavargó örvényén lassan rendszert alkotsz, majd alámerülsz álmaidban és az éjsötét hullámokon megérkezel újra önmagadhoz.    

    Számolatlanul is loholnak az évek, a székek hátranéznek, padokban ülünk, csüngünk egymás szaván eleven emlékek, fények torrá, tények ravatallá rendezik helyünk.   Lehűlt történetek lángolnak fel bennünk, velünk halványulnak, mint rőt, őszi lomb, múltunk legenda lett, egyenesebb minden, [… Tovább]

a képen Akasa     amíg Mihály homlokára a lányok vágyat véstek szem helyett még jeltelen homlokomon vakarom harmadik szememet   ihlet atyánk felhő forma épp felettünk lengedez te elkapod én lassabb vagyok bennem kép marad ihlet helyett   csak [… Tovább]

Akár a folyókon az ár, úgy vonul végig bennem, duzzad, belémnő, kitalál, megáraszt, beföd engem, medremet végül nem lelem, giz-gaz, fatörzsek, dögtetem piszkos-szürkés vizemben.   Aztán a sodrás csillapul, kilátszanak a partok, még zavaros vagyok alul, még nem tudom, mi [… Tovább]

Korrodált jelenben mállik szét a vélt jöv?Porladó reményünk’ múlt sodorja messzeRothadó húsba mar már a rút Medúsza-f? –Életünk halála vaj’h jegyezve lesz-e?   “Sirolmol sepedik, búol oszuk, epedek”Jöv?nket siratom e gyötrelmes mában –Tükörb?l bámul rám arcom, és ha nevetek, fejemben akkor is [… Tovább]

Kutya hideg ez a világ, ha nincs meleg szoba, az is lehet, hogy rám suhint, az égnek ostora. Mert itt az ég is oly hideg, akár a föld öle, nem irigyli ezt senki sem, nincs is hozzá köze. Ha néha [… Tovább]

A tölgynek levél ciklusból     feleslegest már nem két hallgatás közé a köztes verset ma megírom neked könyvszekrény körbe minden falon közepében még csak te ülsz kutyád fotelben és várakozás már ropog a tűz ha nem látszik is randevúra [… Tovább]