Vers

Roppantan

  Az éj pereme ölébe vett. Fás-pupillák mögül, megfeneklett hangokra lesnek a szürkére mázolt rácsok.   – Kockaszerelem a világ – Minden egyes macskakő fénybeszőtt…  lakatlan átok.

Vers

ócska rímeimbe botlok

* ócska rímeimbe botlok le-le szakadt szótagok kérgek mondatok értelmetlen gondolatok melyeket felneveltem mégsem értem fát ültetek gyökerében lélek rugdalózik tudom a betűk sem fekszenek le bárkinek akár az emberek szerelmesek boldogok aljasok csendesek hívők hitetlenek holdfényt árulnak néha (sokszor) [… Tovább]

Vers

Vajúdás

lángban áll az elmúlás foszlásnak induló alakja.   Ébred? este karistolja az eget, körmei nyomán kiserken a fekete vér, kékesfeketén látszik a láthatár, lángban áll az elmúlás foszlásnak induló alakja. T?n?dve döbbenek rá: megint kevesebb lett egy nappal… lassan üres [… Tovább]

Vers

Meseszép

Mondhatatlan álmot láttam, virágtáncot holdsugárban.   Eldönteni, tudtam, vétek: virágok-e vagy tündérek?   Mikor a szív szépre döbben, csöndzenében, zenés csöndben:   kék ibolyák száza nyüzsgött, harangvirág csengetty?zött.   Tulipánok, piros, sárga, levélöltve a rózsákkal   együtt ropták önfeledten, ott [… Tovább]

Vers

Salto mortale

  Ott áll az artista a palló szélén. Mindenki vár a mutatványra, Feszült csöndben figyelik, Hátha most ugrik utoljára.   Pereg a dob, s izzad a tenyér, Az érdekl?dés, akár a halál szárnya Repítené ?t jó magasra, mellé a trambulinnak. [… Tovább]

Vers

A könyvjelző

   Gát a feledés útjában, emlékeztet(ő), hogy barátaid várnak rád, hol tőlük búcsút vettél, s bármikor, ha vágyad űz feléjük,   arra a helyre, könnyen rátalálj.   A könyvjelzők H. Piroska alkotásai

Vers

Percenként ezerkétszáz

Kicsi kolibri a szívem.apró patetikus Isten.Repülne hozzád, ha kérnéd,hogy díszes tollait tépd szét. Ostoba kolibri szívemnem volna többé giccsem.Nektárja csókodban lenne,fájdalma elt?nne messze. Ne legyél szívem kolibri!Gyógyszeres üveged idd ki!Nyugtatód mennyei nektár.És sírjál, hogy nem fáj, nem fáj.

Vers

Akkor

Amikor csontig rágottbennünket az éhség, s üres zsebünkben megcsörrent a nincs, és sírvaés nevetve elmajszoltuk egymást, mikor maszatos mosolyunk árkában hömpölygött a könny, és színültig csordult szomjad kortyoltam, gazdagok voltunk még…

Vers

Tegnap

  Tegnap hozzámsimultál és én karjaimba öleltelek úgy, ahogyan a mélykékbe sóhajtó éj karolja át minden létezésed, ahol gondolatid kavargó örvényén lassan rendszert alkotsz, majd alámerülsz álmaidban és az éjsötét hullámokon megérkezel újra önmagadhoz.    

Vers

Kalliopé

Kalliopét dalra fakasztom,s általa kél útra zenémSzél viszi már messze a hangom –szép szavain szárnyalok én…   Aphrodité teste a testem –gyöngyszem a kagyló üregénLágy szerelem sóhaja bennem –felmerül? mítoszi lény…   Perszephoné végzete él’tem –poklokat ér gyakran utam Gondjaimat dalra [… Tovább]

Vers

Évszakok

Évszakok   A Tél már föld alatt rothadt mikor megszületett A Kín. Kicsi és kopasz volt. Zöldell? ágat tartott áttetsz? kezében, melyr?l anyja vére hullt. Fogakkal teli szájjal szívta véresre lógó melleit – homályba harapott. A Nyár sz?költ valahol a [… Tovább]

Vers

A NŐ és a FÉRFI

Ahogy a szemük egymásra villant, kinyilt lelkük csillagmennyországa. A NŐ látta fenn az angyali kart, a FÉRFI csak azt, hogy jó a lába.   Ábrándoztak vad, bűvös fénykörök közt, mint akit mágia, varázslat hajt. A NŐ arról, a szerelem örök, [… Tovább]

Egyéb

Felismerés…

… felismerhetetlenségig.   A kislány mindössze hat éves volt és egy játszótérről tűnt el. Az anyukája éppen négy éves kisfiát segítette ki egy hintából… Egy szemtanú szerint a kislány egy hatalmas plüssmackóval kezében sétált egy fiatalember után, aki látszólag akár [… Tovább]

Vers

Táncos emlékráncok

    Számolatlanul is loholnak az évek, a székek hátranéznek, padokban ülünk, csüngünk egymás szaván eleven emlékek, fények torrá, tények ravatallá rendezik helyünk.   Lehűlt történetek lángolnak fel bennünk, velünk halványulnak, mint rőt, őszi lomb, múltunk legenda lett, egyenesebb minden, [… Tovább]

Vers

Mihály napi Titkok

a képen Akasa     amíg Mihály homlokára a lányok vágyat véstek szem helyett még jeltelen homlokomon vakarom harmadik szememet   ihlet atyánk felhő forma épp felettünk lengedez te elkapod én lassabb vagyok bennem kép marad ihlet helyett   csak [… Tovább]

Vers

Medertelenül

Akár a folyókon az ár, úgy vonul végig bennem, duzzad, belémnő, kitalál, megáraszt, beföd engem, medremet végül nem lelem, giz-gaz, fatörzsek, dögtetem piszkos-szürkés vizemben.   Aztán a sodrás csillapul, kilátszanak a partok, még zavaros vagyok alul, még nem tudom, mi [… Tovább]

Vers

Kasszandra

Korrodált jelenben mállik szét a vélt jöv?Porladó reményünk’ múlt sodorja messzeRothadó húsba mar már a rút Medúsza-f? –Életünk halála vaj’h jegyezve lesz-e?   “Sirolmol sepedik, búol oszuk, epedek”Jöv?nket siratom e gyötrelmes mában –Tükörb?l bámul rám arcom, és ha nevetek, fejemben akkor is [… Tovább]

Vers

Beborító

A tölgynek levél ciklusból     feleslegest már nem két hallgatás közé a köztes verset ma megírom neked könyvszekrény körbe minden falon közepében még csak te ülsz kutyád fotelben és várakozás már ropog a tűz ha nem látszik is randevúra [… Tovább]