Nap: 2010.09.21.

                                                                   (Szimultán I.)                                                           Párhuzamos síkok, helyszínek.                                                         Történések egy időben:                                                         lényegük szerint fölötted                                                         zajlók, és intimitástól megemeltek.                                                         Cseppek egyediségében az óceán                                                         beléjük kódolt, egyetemes élménye,                                                         és megfordítva, a Tejút távolából                                                         készült sorozatfelvételek                                                         járdarepedésnyi mikrovilágról —                                                         az agy merevlemezére exponálva.                                                         Összeérő pólusok szikra- [… Tovább]

Még él a test, a szív – talán lassabban –de dolgát tudva még fáradtan dobban,még kér a test, de riad az akarat,zátonyra fut a teremt? gondolat Féljük az id?t, fut konok kéretlen és már nem tartjuk számon a napokatmint valaha az [… Tovább]

Az öröklétbe készültem, De elvették a kedvemet Már e nyüves pár évvel; Minek is mennék oda, Ha itt se oly’ jaj de haj.  

Mi   Benned és bennem… Felépíted, én összerombolom. Benned és bennem… érzés.   Ajkad és ajkam… Megcsókolsz, én megharaplak. Ajkad és ajkam… suttog.   Kezed és kezem… Símogatsz, én megütlek Kezed és kezem… ölel.   Lelked és lelkem… Szeretsz, én [… Tovább]

  fehér zajban foszlik a tudat el. tejben kalácsként szórom a rostokat. ölök ma pár színt, az erd? hungarocell, törzsei közt, lombgy?jt? válogat.   az utakon kavargó sok kocsi, mint kötött sál, fonódik a tájra. túl sok a szín! ölök [… Tovább]

  Mostanában jól megnézek mindent. Mint aki készül valahová. Csodás, de egyszerű dolgokat. Mint, ha ott sivár vidék lenne, és szükségem lehet majd ilyen emlékekre. Jó érzés. Az ember ül, néz, bólogat. Tükörnek ajánlja magát, hogy lássa az ég az [… Tovább]

szabadság? 3.0   betonrengeteg közt foltnyi-zöld mező: szabadság-illúzió köd-távolba vesző.   szabadság? 4.0   leeresztett redőnyök a házon szomorú némaság: körbejárom. nem szűrődnek ki fények merre vagytok éltető remények?   szabadság? 5.0   reggeli rohanás: kietlen az utca. tíz másodperc [… Tovább]

Lám gyúlnak a fények a köztemet?ben, Gy?lik a nép, ki még nem feledett, Kih?lt kez? árusok nyújtják a csokrot, Százfajta mécsest, feny?koszorút; Elindulsz a sárban, hol éve, hogy jártál, Az lesz a sír, mit a gaz beborít! Letéve virágod a [… Tovább]