Novella

ÚJ VILÁG

*       Kopogtattak. — Tessék! — kapta fel a fejét a hírneves főszerkesztő, éppen kávézott, s ilyenkor nem szerette, ha zavarják. Fáradt tekintetű ember lépett a szobába. — Elnézést a zavarásért. A főszerkesztő elvtársat keresem. — Parancsoljon, én [… Tovább]

Egyéb

Új szerelem

Csodálatos… *     Gyermekkorom kedvence volt a közelben lakó, csaknem szomszéd bácsi lova. Abban az időben egy kisváros állattartás szempontjából alig különbözött a falvaktól. Határtalan öröm volt számomra négy-ötéves koromban, mikor a ló hátára ültettek nagy elővigyázattal, s bemehettem [… Tovább]

Vers

Egy régi naplóból

    (Tényleg-vers)   Szerelem elégtével mi marad az életben; hamuhordó söpr?vel pernye száll a nagy égben, a ropogás emléke, és a meleg is – tényleg. * Akkor én már öregnek, látlak téged – érettnek; mennyit dolgoztunk rajtad: éveid szobrászkodtak, [… Tovább]

Vers

Tejutak

    A Tejút ma is ott, ahol mindig, hajnalban rajta mentek el.   Ma már csak volt tejút az utcánk, és estefelé jöttek meg a tehenek.

Vers

KAKTUSZVIRÁG

Hihetetlenül csodás! Szúrós ajándék, mely évről-évre gyarapodott. Nem véletlen egybeesése múltamnak. Kicsi gömbök, ovális tömbjük feszítették a cserép falát. Ajándékbozót. Mit kezdjek velük? Égi vödörből hópamacsok didergették, de hiába hullt rá a hó, dere hasztalan takart. ő nőttön-nőtt zavartalan. Megsajnáltam. Kesztyűs [… Tovább]

Vers

Sírverseim

      Véletlen’ fogant. Csakazértis. Önkényes perszóna. Ma hallgat el?ször, ha tudna, most is szó’na.   ***   Látitok feleim mik vogmuk, tegnap vala mikk ma se kukk, se mukk.

Novella

Mesél a kert

Ez az írás csupán egy mese, azokról a hétköznapi, apró csodákról amik mellett elsétálunk. Pedig ott vannak.*       Elfáradtam, de megérte. A következő esőig megint rendben vagyunk és szép lett. A kertem. Igen, mert most ott sétálgatok és [… Tovább]

Vers

Egy let?nt csillag oltára

Megmásztam az id? árnybérceit rég,hol némán n?nek roppant sorsfalak,könnymarta rácsok közt enni kér méga múlt, de a tálba nem jut, csak salak.Te fogtad halálba hajló kezem,majd hirtelen fagyos t?rt döftél belémés most úgy állsz bennem, s úgy emlékezemrád, mint nyárra [… Tovább]

Vers

Rímtelen vers

  Kényszeredett vihart szült az égre a hajnal, ?rtüzek felett sírt tetszhalált az éj, És már az els? ?szi napsütésben észrevettem; Még megmaradt életemb?l szökik az id?.     (Budapest, 2010. szeptember 30.)

Vers

nemzedékem

Allan Ginsberg tiszteletére nemzedékem   nemzedékem legjobbjai sokkal csendesebben tünedeztek el a nagy semmiben mint ahogy te azt ott megénekelted vagy csak a szabadság fájdalma (vagy a fájdalom egyirányú szabadsága) tett harsánnyá és csitult le, el valami depressziós köhécseléssé mire [… Tovább]

Vers

Ó, én csak…

A képen Neil Young     Ó, én csak halkan, szívből akartam míg sír a herfli, simul a hangszer, kezem a húron, s te, mellém telepszel.   Görnyedek. Sötét alagút a szám. Szemem beszél, kiabál, könyörög. Apró rögök gurulnak a [… Tovább]

Vers

Állókép

Kócos bokrok közt fény zizeg, fodros, szél-járta nyom tekereg szét a fű között, a Rába fújtat, fölliheg egy tejfehér habon, és oda-vissza hömpölyög, a rét fölött, a víz fölött, a madárfüttyel átszúrt nyugalom.  

Vers

Hogyan éltem?

Egy kor után szinte mindenki szembesül a kérdéssel, visszanéz és próbálja a saját útját “leleplezni”…*       Én úgy éltem, ahogyan tudtam, a génjeimbe betápláltan, bevallottam mindig a múltam, harcoltam, s olykor félreálltam, nem ígértem, de nem is kértem, [… Tovább]

Vers

A nagy szárazságra

kép: Czéh Sándor – lóg az es? lába       …amit az id? hozotthomokká porladt dolomit-falakmint homokóra ringanak csíp?formájú törékeny üvegben mögüle bátorkodik el? jöv?be látón a sivatagi türelem…

Vers

Megtöretett mérték

nem használ a méreg nagy pohár alján sárgán virrad a reggel lusta fekete paplan napot altat keleti égen  es?s nyárra gondol sugárzó ?szben hidege fázik didereg megszokásból felkeltél s mert görcsöl a lábad kipattansz dehogy pattansz ez kászálódás az álmodban [… Tovább]