Nap: 2010.09.08.

egy aprószent szoborcsoport eltűnésének évfordulójára   na azt várhatod ép kéz láb legyek   rend van járhatok akkor tán veled   semmi nem késő mégis úgy hiszem   “csodamúltan” ismét aprószenteken tűnődhetek

*       Őszintén hittem, bíztam, reménykedtem: hátha a holnapom szebb lesz. Többé nem hiszek a holnap szépségében, jobb életben, de, mindent ami ronda, ma elégettem. Akadályokat rombolok, hamis illúziókat feneketlen tóba fojtok. Nem érdekel: se múlt, se jövő, [… Tovább]

    Gyönyört álmodott az éjszaka,büszke férfi vágy ölelt mohón,nedves sikolyt csalt ajkadraaztán a csend ölelt, álmodón. Felh?s könnyel ébredt a reggel,zokogtak talán az angyalok,a nap is árnyak mögül leskels csendülnek a lélekharangok. Ott már nem létezett oltalom,futott az út, s jött [… Tovább]

  Négy fal között csökken a mozgásterem, toporzékolva dübörgök, a vakolat omlik, a fal ahelyett, hogy puha volna, még keményebb, az idő szabad szárnyalásba kezd, de te itt maradtál, egy faltörő vágyként bennrekedt, kifelé tekintesz, behatárolt ütésed a fejembe kong, [… Tovább]

    Írjunk szépet, írjunk jót hazug-dicsérnivalót; tessen bár mindenkinek (hullik a sok köszönet) bentr?l érezed te jól nem az lett mi bentvaló másnak akarsz tetszeni mint egy régi gígerli.

                                                                     magam féltettem,                                                               mikor attól rettegtem:                                                                 mi lesz ha nem lesz [… Tovább]

hibakeresés Mottó:   “én, a senki,BÃ?°NÖKET AKAROK!kapaszkodó karokat” Vassné Szabó Ágota: Cave!!! ha belémtörted poliptested vagy remeterák akarsz lenni átharaplak én a senki ha barlangolsz bennem szerelmed járatomban  barangol s tüzet gyújt valahol egy kürt? alján nem tarthat senki balján ha más [… Tovább]

Minden nap megmérettetek és magamhoz öregszem – csöndem szemlélőbb és belül lázadozóbb a testem.   Valami rám sűrűsödik, aszúja lesz a szónak, de egyre ritkább a szüret, mi mámorosra nógat.   Ülök egyedül. Nincs aki kezembe telt pohárt ad, innék, [… Tovább]

Mert vannak titkos szerelmek és titkos szobák is…* Mikor az alkony közeleg két pontról indulunk veled, utunk a hegyen összefut, s együtt lépjük át a kaput. Ismerjük már a köveket, ívük az ajtóhoz vezet, az a pillanat felemel, mikor jövök, [… Tovább]