Tiszai P Imre : Lélekharang szól /D.A emlékére/

 

 

Gyönyört álmodott az éjszaka,
büszke férfi vágy ölelt mohón,
nedves sikolyt csalt ajkadra
aztán a csend ölelt, álmodón.
 
Felh?s könnyel ébredt a reggel,
zokogtak talán az angyalok,
a nap is árnyak mögül leskel
s csendülnek a lélekharangok.
 
Ott már nem létezett oltalom,
futott az út, s jött a pillanat,
ember volt, s lett szakadt húshalom
árok szélén egy lepel alatt.
 
Arcán béke, lelke már égben,
ma seb csak a lelkeden zokog
míg itt maradva az életben
a porló sírhantot morzsolod.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén