Vers

Mindenki

*       Mindenki könyörtelen, kegyetlen, lélektipró, pogány, amikor nem tudja, hogyan védje meg magát. Mindenki szerelmet ígér, örök hűséget, holtodiglan, holtomiglan széltől is óvó figyelmességet. Kivétel nincsen, becsaptam önmagam, amit hazudtam, magam is elhittem. Mikor tiszta szívvel igazat [… Tovább]

Vers

Telik a hold

mint árva sz?ke dallamcitera szól az égb?lszilvából és abból is a kékb?lpálinka illata száll halkankoccintanak ezüstpohárrala hold immár a kocsmaasztalmegn?tt árnyékuk egy arasszal a kocsmáros sem f?zet elaggott a sz?l?sgazdacsak a patak csordogál a d?renem is terem itt csak l?renem [… Tovább]

Vers

A mesék h?se kortalan

A mesék h?se kortalan Vagy eserny?vel száll alá Nem riasztja gyerekzsivaj A rosszakat megb?völi   Vagy váratlanul ott terem Ahol a szükség esdekel Ha Cinderella bálba megy ? szerez neki új ruhát   Vagy mindent össze- s megkavar Szentiván b?vös [… Tovább]

Vers

Sorstalan

Kopott cip?ben lépdel a magány sötét sikátorok rejtekén, koszos szatyrokba csomagolt élet, újságpapírba rejtett remény…   Hideg, kemény pad te drága otthon, agyongy?rött kartonlapvilág, kukák mélyére bújó túlélés, s már senki sem kíváncsi rád…   Mint kutyapiszkot járda szegletén, undorral [… Tovább]

Vers

Tényleg-vers

(egy régi naplóból)   Mert szép vagy – nagy igazságot hordozol, amihez közöd alig, de hatása leny?gözi világod, melyt?l szerénységet tanulj. Mert nekem szép voltál, és együtt mi, gondoltam, eltart örökké – aztán fölszívott id?, szárazság, mindegy kivel, hova mennél [… Tovább]

Vers

Korán

  Korán van még, látszik a lehelet,  felzúgnak az álmatlan trolik,  a váltott buszok kocsiszínbe mennek,  mozdul a város, hajnalodik.  Index-sárgában szisszen? légfék,  a parkokra visszahull a f?szag,  egy panelsor ontja ki kékjét –  úton a reggeli m?szak.  Benzinszagú kávé… [… Tovább]

Vers

Szökött a nyár

múló nyár nyomában halálsikoly fakadt.   Ma hamiskásan hunyorgott ránk a reggel, s az ég azúrkékje alatt a h?ség befejez? akkordja vibrált. A sóhajtozó fákra a fejünk felett kóbor szél színessel firkált, és a napsugár brokátfoszlánya szakadt. Gyöngéden érintett kezed, [… Tovább]

Vers

AZ

Amikor a padló a húson csattanés a körmökb?l már karmok és a kacagásból marcangolás hasad el?…Ilyenkoraz árnyékok is túl gyorsan nyúlnak utánad, nem vagy már oxigénhiányos valóságomban sehol.   Nem tudod, ki bánt és mi szorítja koponyám köré vasbordáimatnem tudod, [… Tovább]

Vers

Arról szól…

Arról szól ez az ?sz, minden kardjába d?l, ami nem halt meg fiatalon. Más-más színt hazudnak a levelek, s hullnak. Fák bólogatnak álmatagon.   A szürke ég es?t küld, hordják a felh?k az utánpótlást szorgalmasan. Vetne, szüretelne – bizony, az [… Tovább]

Egyéb

Mérleg-szép

    víz és ég érintéséből e türkiz múzsaság mestereinek svédasztalán hermetikusan zárul a járjak utána nyílik öntudat-ablakában a magány széldzsekit hord nem hasztalan az ébredés súlyosan sáros cipőtalpon araszolva fejem búbján sapkám még nem virágzik kulcsra zárt fagyott ujj [… Tovább]

Vers

Varázsló

Illusztráció: Rási Zoltán képe       Sápadt levelek alatt fájó érzetek, semmi árnyak. Esti homályban álom, elmúlás van.   Csukott alkonyi ajtó mögött mély sóhajjal mellém ereszkedik ezüst köddel az ősz…  

Novella

Yesterday

      – Nincs kedved átnézni Magyarországra? – Ne hülyéskedj már nagyokosom! Nem emlékszem, hogy útlevelet igényeltünk volna. Ha megtennénk, fél éven belül, lehet meg is kapnánk. – Nem úgy értem, csak úgy, egyszer?en átnézni. – Á, értem, menjünk [… Tovább]

Vers

Memento mori

Megszédültem a lépcsőházi kapcsolóhoz nyúlva. alszom Mindjárt felébredek, jobbra fordulva látlak majd, átölelhetlek, és felidézhetem magunk onnan, hogy először összenéztünk, ahogyan először fürdettük együtt a gyerekeket… Hátadhoz bújok majd, és végiggondolom, milyen szörnyűt álmodtam. nem voltál   A gyerekek aludtak, [… Tovább]

Novella

Mindhalálig nász

  átöltözött, majd elindult. Régóta ismertem. Néhány életet, vagy inkább halált leéltünk már együtt. Volt, hogy csak barátként, de létezett olyan időszakunk is, amikor forróvérű szeretőként bújt az ágyamba, majd halt, hogy újból élhessen velem, mellettem, értem. A mostani szakaszunk [… Tovább]

Vers

Önvédelem

levelet röpít a szél vörösen izzik az alkonyat az óra halk járása kísér s megpihen a mozdulat értelmet nyer a csend kizárom a világ zaját üvegburába temetnek a szavak ide senki nem juthat be lassan semmivé válik a gondolat szél [… Tovább]

Vers

Tárogató

Mindent szélesre tárok, szívemben nincsen átok, ha majd naponta bántnak, naponta megbocsátok.   Amire kedvem támad, teremtek tízet, százat, de azzal is beérem, ha egy választ magának.   Nincs gondom semmi mással, csak élettel, halállal, az égre pillantással, a földre [… Tovább]

Vers

Vox humana /emlékvers /

Mottó: Et sit humus cineri non onerosa tuo/Ovidius /: Könny? legyen neked a föld A vályog tömör falába fészkelt a múlt illata, megtört inga az id?, számonkérés homokja.   Hallom nehéz ujjaidon megbotlik a zongora. Érett fényt kever ecseted, kezed [… Tovább]

Vers

FAL-L SZFÁJA

Szirmok szépe hatalomhéthatárom takaromid?faló falatomszófájára faragom Kúszó csokros t?zrózsámvirágf?zér karikámégk? sugaras strófámfelfaló szófa szófám

Hírek

A Zene világnapja október 1.

ââ?¬Å¾Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek. A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben [… Tovább]