Kivételesen szép teremtménynek számított egykoron Eleonóra, ám erről ő nemigen tehetett, de nem is tudott és egyedüli szenvedélye az óragyűjtés lehetett.
Mint aki soha nem gondolt a sötétség óráira, akként gyűjtötte is a legszebb órákat és barátnői szerint megannyi pásztorórával rendelkezett -, de nem tisztem, hogy én ezt kommentáljam, esetlegesen megerősítsem -, vagy megcáfoljam.
Nórát tehát magam is ismergettem, ki aranyos volt és a legártatlanabbnak találtam, mivel olyan személynek gondoltam, mint aki önmagán kívül senkire sem volna ártalmas —, vagy veszélyes.
Nórika azonban váratlanul és nyomtalanul elszökött (előlem?) —, otthonából, mit senki el nem hitt volna, mert olyan nincs, hogy valaki csak egyszerűen köddé váljék —, viszont a legkíváncsibb ismerőseinek sem volt lövése, hogy Eleonóra merre is lehet.
(Csupán zárójelbe, kettőezer négyszázegy eltűntről tudnak ma Magyarországon, mely szám felettébb magas —, és igen sajnálatos is egyben.)
Az embereket mégis az foglalkoztatta, hogy Nórika magával vitte-e legértékesebb, legszebb és „legsikeresebb” óráit, ugyanakkor mindenkit felettébb megrendített, hogy egy fényűző élet után, miért és merre mehetett el???
Legutolsó találkozásunkkor, még önfeledten az antifeudális eretnekmozgalmak felesleges voltáról beszélgethettünk együtt…
Óráit-óragyűjteményét a későbbiekben megtalálták, a pásztorórák kivételével, mivel Nórikának nem is voltak pásztorórái —, és különben ő nem olyan volt!
Nem tudnám magamat túltenni a történteken, és valahányszor előkerül kacatjaim közül fényképészi exponáló órám, mindig csak vádolom magam, hogy miért is nem ajándékoztam azt számára oda, s nem-e az én önzőségem miatt távozott volna el a képből? Nem tudom.
Én hiszem, hogy ha Nórika ma közöttünk lehetne, bennünket is megajándékozna legalább egy órácskával —, e mai nap huszonnégy órájának legszebbikével.
Nórát valósággal és gonoszul elüldöztem-elüldöztük és nélküle a legszebb órák, vagy óragyűjtemények is elértéktelenednek.
Legőszintébben és utolszor kérdezem hát — ki látta Eleonórát?
Vegyétek igen komolyan kérdésem, hiszen mindvégig nem kérdezhetek utána!
— Vonaton ülve, Hatvan és Salgótarján között…
Legutóbbi módosítás: 2010.09.27. @ 10:46 :: Bősze Emil Miklós