Nap: 2010.09.02.

(molo-szusz)   ó fent a szél a hegytetőn miért nem látja senki sem láthatatlan karjával szimfóniákat átölel dalba száll ma minden itt van gondolat mit úgy kapott hited a tájra fekteted kint integet mi bent lapult fontolóra kéne vedd szél-magadból [… Tovább]

(molo-szusz) ó fent a szél a hegytet?nmiért nem látja senki semláthatatlan karjávalszimfóniákat átöleldalba száll a minden ittvan gondolat mit úgy kapotthited a tájra fektetedkint integet mi bent lapultfontolóra kéne veddszél-magadból járj le-föltüd?d is kér s mi írva voltlent füstbe mentek [… Tovább]

        Kiváltképp, ha nem jöttél …belém szakadt a hang. Pogányul kongott lelkem, mint sokmázsás harang. – Hátat fordított szívvel, keseregtem…    

A krisztusi példázat Rembrandtot nem hagyta s nyúlt többször is ecsetjéhez: ifjan, majd vénen. Nézem a képet – a tékozló fiút – némán b?völten, s t?n?dve költöm m?vem.   Sietett, öreg lába alig bírta, nem érezve évek kínját a sok [… Tovább]

*     Üres zsebben az árva fillér sem visít, vacogva kell hallgatni a korgó gyomrot, rossz, mikor a pőre hideg belém hasít, hiába, az éjszaka már nem hoz álmot, hajtom a kopott idő lassú kerekét, hogy legalább élet, fény [… Tovább]

…papírszalvéta-hajók bűzös csatornában… eltévedt utas eltévedt utas vagyok: kirekeszt magából a földi lét. papírszalvéta-hajók bűzös csatornában szívják magukba a mocskos pöce-lét, majd fuldokolva süllyednek nézni: a világ bizonytalan jobbfelét.   2010. szeptember 2. (pillanatnyi hangulat)

Semmi rejtjel, minden tiszta, ahogyan az ég is issza föl a tengert sótalan – vita nincsen, ne okoskodj, igazad van, egyedül vagy, ahogyan van igazad. De mi van, ha hazug voltam, nincsen is más, hamisság van, egyedül te sohasem. Nem [… Tovább]

A fotót A. S -től “loptam.”   Mennybolt magasából csorog ma a napfény, – hagynék belőle télre –  erkélyre lepke rebben, emlékezetedbe táncol, lebegve, félve csápol, levegőre gombostűzve, vágytól űzve támolyog, mosolyt felöltve száll,   de már szökken, kúszik föl [… Tovább]

*   bánatos szelek feszengetnek a kemény áldás az utakon kóborol s csak néha áll dérbecsuklott reggelek lucskos fűszálak vágyak sárgába merült irigy énem halállal játszó naplementékben könnyezve szerteszáll … vakvágányok dideregve meredeznek a kövek sem kacagnak kocognak vacognak hisz a [… Tovább]