Thököly Vajk : Ősz a peremen

*

 

bánatos szelek

feszengetnek

a kemény áldás

az utakon kóborol

s csak néha áll

dérbecsuklott reggelek

lucskos fűszálak

vágyak

sárgába merült

irigy énem

halállal játszó naplementékben

könnyezve szerteszáll

vakvágányok dideregve

meredeznek

a kövek sem kacagnak

kocognak vacognak

hisz a zöld vadon

már nem karolja

elhanyagolja

nem lát nem hall

a kóró ráncokat

koldulva bólogat

penészes avarba fojtva

letérdel elé a Nap

és egy időre

meghal.

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk