Marthi Anna : Csontosodás… imával

ó fent a szél a hegytet?n          jambikus
miért nem látja senki sem
láthatatlan karjaival          trochaikus
szimfóniákat ölel           jambikus elkutyulva
mert dalba száll       j
a minden itt         j
és égb?l kapott a gondolat
 szíved a tájra fekteted
kint hadonász’ mi bent lapul
ha alapul kéne venned
szél-magadból járj le-föl      tr
tüd?d is kérlel adj inni itt    j de elkutyulva
lent füstbe mentek       j
míg imád felh?k felett    tr

 

 

Drága Anna, az a bajom, hogy tetszik;

de amit a verszenével csinálsz, az több mint szabadosság.

Ha tisztán a gondolatiság és prózahatár nem bírja, mégiscsak kéne a versi eszköz.

Érdemes lenne kotlani rajta.

 

Ölelés:

Gy.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak