Mese

FÜSTIKÉK

Méz íz reggel dideregKét kis fecske csicseregHamvas rozsdás harmatbanCsorog cserg? avarban H?s hátán ezüst pókokSzél szárnyán rézüst drótokCserfes hullám sisteregKisasszonyka integet…

Vers

te is

    “te is el fogsz hagyni, mint a többiek” jóslat, baljós. a szív beteg. holott közben mit adtam én neked? te a gyógyszer voltál, én a zsarnok beteg: ha kellettél, szedtelek.

Vers

Áruló

        Savanyú szagú kórtermek magánya, ágyak között csoszogó halál, itt kell hagyjalak, gyermekké vált önmagad párnáid közül félve néz rám, szinte vádlón: itt hagynál? Tehetetlen gyűrögetem sálam, ostoba, hazug szavakat mormolok, megjátszom magam, hát persze, meggyógyulsz hamar. [… Tovább]

Vers

Igaz

    Nevedre írtad a sorsát egy jóban-rosszban korban, ártatlannak vélve vétked lettél támadottan. Minden erőd magad hagytad ott, hol gyönge voltál, gyónnod illett volna már az első gondolatnál! Te alkottad – kész a műved, senki sem láthat ma hűnek, [… Tovább]

Vers

TÜKÖR ELŐTT…

    Verset írni; nem könnyű, de nem is nehéz! Kell hozzá egy kis géz, némi ragtapasz, papír, ceruza, kettő gémkapocs, a polcra állított porcellán medvebocs.   Kell hozzá; mész és cement, hogy ne dőljön szét, mint ócska vakolat.   [… Tovább]

Vers

Születésnapomra

      Huszonhét éve kivágtak a napra sülni meztelen, nyirkos csecsem? fiában gyönyörködött az esztelen. Míg én fényt?l meggyötörten, rámszáradt burkát levetve, padló alá bújva öltem emberi hangon nevetve. És látni kezdtem hamarabb szándékban a mozdulatot, nyíló szájban a [… Tovább]

Vers

Adott szó

    Adott szó Harsogó, hazug jelen, bizalmat bont szüntelen. Halk szavú, erkölcsös múlt, adott szó, ha kézfogásig nyúlt, mindenek el?tt valóvá érett, szerz?dés nélkül, egy ígéret.