Horváth István : TÜKÖR ELŐTT…

 

 

Verset írni; nem könnyű,

de nem is nehéz!

Kell hozzá egy kis géz,

némi ragtapasz,

papír, ceruza,

kettő gémkapocs,

a polcra állított

porcellán medvebocs.

 

Kell hozzá;

mész és cement,

hogy ne dőljön szét,

mint ócska vakolat.

 

Kell hozzá;

dobogó, messziről látható

jó nagy magaslat,

hol méltán átveheted

mi költőnek kijár,

a babérkoszorúkat.

 

Ezért hát írj bátran,

ne kíméld magadat.

Előbb-utóbb meglásd

meglep a gondolat,

és sajnálni fogod

mit elfecséreltél,

a múló napokat.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.