Nap: 2010.09.13.

* kínzón üressé vált a csend, megszületett a hallgatás, álmaink felett győzött a rend, szerelmet temet az elmúlás   mosolyt kutatok a semmiben, még várom a szép szavakat, de már érzem fájó lelkemben, feledni kell a lázas álmokat   nézz [… Tovább]

régen volt, de még most is fáj…   iszonyú ez a hideg egészen a csontomig hatol mégsem fázok állok s apám most nem szól   de akkor    de akkor is csak csendben magának motyogott nem nem szabad feladnod majd [… Tovább]

egy impresszionista festmény modelljéhez Radnai István: VIRÁG-KERING? csokorba szedek minden virágotamit a jégverés a zápor meghagyottcserében melegíts fel szívem megfagyott mikor a fagy rian s recsegve engedkis ajtó nyílik alig rés s a kertetel?tted kitárom én széles keretre feszítve mert [… Tovább]

Mindig újra kezdem a régit, a félbehagyottat. Letört ágaim venyigéit még visszahajolt vad,  suhancnyi hajtásnak álmodom. Lombnak, hű árnyéknak, akkor is, ha nem az. Ráfogom. S belehalok néha.   S mindig abbahagyom az újat, mikor cinkosult vágy üldöz s pajzs [… Tovább]

*     Recseg, pattog a bútor, rémképek vonulnak végig a falon, rámmerednek, mellkasomra ülnek, mezítelen szájuk bűzt okád tüdőmbe, testem reszket, mint ősszel az utolsó falevél. Ez mind azért van, mert agyam még ép – vagy jobb lenne megbomlanom? [… Tovább]

  Kés? éjjel, mikor egymásba érnek az árnyakés a hallgatás az úr,akkor a leomló id?falaktörmeléke alatt,mint élettelen hever? testek,mik az id? kútjába estek,kikandikálnak az álmok.Majd hirtelen új er?re kapnaks feltámadnak koponyámrejtekén és orvul támadnakvédtelen magányomra.Megremegek.Ijeszt az érzés:Szeretlek.