Marthi Anna : “Egy bohóc nézetei”

a címét loptam

 

 

 

Bohóc arcnak t?nik nekem,

mi egykor szerelmes arc vala;

pötyög a gépbe az ujjam,

de most a heged?re gondolok,

fotózás közben mellettem csücsült,

odaillett, akár csellós lányhoz a vonó.

A fénykép fényét vesztheti ennyi id? után,

de meg nem fejthetem mi az, mit a szem tudott,

most meg a tükörben kérdem magamtól, ki vagy?

Tán úgy csodálkoztam rá, közben mondva: elengedem?

Jobb lett volna ha máig kitart, mit a fényképen

sem tudott az id? hova tenni, átragyogott a papíron,

mi ma bohóc szeme helyett ispiláng, tán lélek meg verem.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.09.13. @ 21:39 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak