Fecske Panna : Áruló

 

 

 

 

Savanyú szagú kórtermek magánya,

ágyak között csoszogó halál,

itt kell hagyjalak,

gyermekké vált önmagad párnáid közül

félve néz rám, szinte vádlón: itt hagynál?

Tehetetlen gyűrögetem sálam,

ostoba, hazug szavakat mormolok,

megjátszom magam, hát persze, meggyógyulsz hamar.

Elküldenek, hallod? Mennem kell.

Árulók terhe nyomja vállam, menekülök,

megkönnyebbült lélekkel lépek ki a kapun,

csak ne kelljen rád gondolnom,

csak ne suttogjon fülembe a halál.

 

 

2009. február 13.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...