Marthi Anna : Csontosodás… imával

(molo-szusz)

 

ó fent a szél a hegytetőn

miért nem látja senki sem

láthatatlan karjával

szimfóniákat átölel

dalba száll ma minden itt

van gondolat mit úgy kapott

hited a tájra fekteted

kint integet mi bent lapult

fontolóra kéne vedd

szél-magadból járj le-föl

tüdőd is kér s mi írva volt

lent füstbe ment amíg imád

felhők felett ma szólhatott

Legutóbbi módosítás: 2010.09.02. @ 18:46 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak