Marthi Anna : Csontosodás …imával

(molo-szusz)

ó fent a szél a hegytet?n
miért nem látja senki sem
láthatatlan karjával
szimfóniákat átölel
dalba száll a minden itt
van gondolat mit úgy kapott
hited a tájra fekteted
kint integet mi bent lapult
fontolóra kéne vedd
szél-magadból járj le-föl
tüd?d is kér s mi írva volt
lent füstbe mentek míg imád
felh?k felett ma szólhatott

Legutóbbi módosítás: 2010.09.02. @ 18:10 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak