Tiszai P Imre : Én következem

*

 

 

Üres zsebben az árva fillér sem visít,

vacogva kell hallgatni a korgó gyomrot,

rossz, mikor a pőre hideg belém hasít,

hiába, az éjszaka már nem hoz álmot,

hajtom a kopott idő lassú kerekét,

hogy legalább élet, fény legyen köröttem,

s a reggel űzze el a magány félelmét,

és teremtsen még némi megnyugvást nekem,

már dühösen számolom mennyi még hátra,

számolom mi bűnöm kell levezekelnem,

nyugtat a lét vigaszt adó bizonysága:

én következem, s nem nekem kell temetnem.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén