Amikor a padló
a húson csattan
és a körmökb?l már karmok
és a kacagásból
marcangolás hasad el?…
Ilyenkor
az árnyékok is
túl gyorsan
nyúlnak utánad,
nem vagy már
oxigénhiányos valóságomban
sehol.
Nem tudod, ki bánt
és mi szorítja
koponyám köré
vasbordáimat
nem tudod,
volt már ilyen,
lesz is még,
nem látod a végét,
na látod,
ebben hasonlítunk.
Félek t?led is.
Attól,
hogy megrémülsz, és
ha vissza is jövök hozzád
onnan lentr?l,
akkortól
te már távoli leszel…
Takarodj!
Nem akarom, hogy láss.
Szeretlek,
és tudom,
meg tudnálak ölni,
akár puszta kézzel is.
2010. szeptembere
Legutóbbi módosítás: 2010.09.27. @ 20:15 :: Regényi Eszter