Marthi Anna : Mérleg-szép

 

 

víz és ég érintéséből e türkiz

múzsaság mestereinek svédasztalán

hermetikusan zárul a járjak utána

nyílik öntudat-ablakában a magány

széldzsekit hord nem hasztalan az ébredés

súlyosan sáros cipőtalpon araszolva

fejem búbján sapkám még nem virágzik

kulcsra zárt fagyott ujj tenyérből bólogat

remeteségünk hálójában keveredünk halak a holddal

napfonnyadásban álmodón ha felesküszünk

a szellemi vágyra világra hozandó magot ringatnánk

hol van isten talár suhogás láthatatlanul suttogón álcáz

fájdalommal karöltve üldögélek a hideg ég ajtaja a vár

Legutóbbi módosítás: 2010.09.27. @ 20:08 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak