Böröczki Mihály - Mityka : Szüret táján

Minden nap megmérettetek

és magamhoz öregszem

– csöndem szemlélőbb és belül

lázadozóbb a testem.

 

Valami rám sűrűsödik,

aszúja lesz a szónak,

de egyre ritkább a szüret,

mi mámorosra nógat.

 

Ülök egyedül. Nincs aki

kezembe telt pohárt ad,

innék, de alig mozdulok,

– hiányoznak a társak.

 

Gyalulatlan fa asztalom,

a poharam agyagból,

s lassan, míg végül elfogyok,

kortyolgatok magamból.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.