H.Pulai Éva : Mészáros Márta és Jancsó Miklós Viareggióban

Mészáros Márta és Jancsó Miklós is díjat vehet át életm?véért az október 11-én kezd?d? els? viareggiói filmfesztiválon.

 

A pályájuk elején járó európai filmesek október 18-ig tartó versenyében Dyga Zsombor Köntörfalak cím? alkotása indul.

Az új olasz filmes mustrán a legfeljebb a harmadik filmjükhöz érkezett rendez?k indulhatnak 2009-ben és 2010-ben készült alkotásaikkal. Nyolcvan film nevezett, közülük tizenhármat válogattak be Albánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Horvátország, Németország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovénia és Magyarország képviseletében.

Az olasz Carlo Lizzani és a Taviani-testvérek mellett a nemzetközi mesterek között Mészáros Márta és Jancsó Miklós alkotásait vetítik le.

Október 14-én Mészáros Márta 2004-es rendezése, A temetetlen halott lesz látható, a vetítés kapcsán a közönség találkozhat az alkotóval, akinek átadják Lucca megye Viareggio EuropaCinema 2010-es díját, majd levetítik a kitüntetett alkotó Utolsó jelentés Annáról cím? filmjét is.

Október 15-én Jancsó Miklós Még kér a nép cím? 1972-es moziját vetítik le, ami után a rendez?vel a zsarnokságról Giulio Marlia filmkritikus beszélget. Este Jancsó átveszi Toscana tartományi elnökének díját, és levetítik a Szegénylegények cím? filmet. Lucca városában október 19-23. között ezeken kívül Jancsó öt és Mészáros négy filmjét mutatják be.

(MTI)

“N?nek lenni csodálatos dolog”

 

Én végül is majdnem mindig meg tudtam csinálni azt, amit akartam, de mindig rendkívüli nehézségekbe ütköztem, erkölcsi, anyagi, de legf?képpen gondolkodásbeli, morális nehézségekbe. Magyarországon egyszer?en nem veszik komolyan a n?ket. Engedik, hogy megcsináljuk a filmecskénket, de már a stúdióvezet?i, kuratóriumi stb. posztokon kizárólag férfi ül. A magyar közélet egyszer?en férficentrikus, ami tapasztalataim szerint sehol a világon nincsen így. A n?k nem vesznek részt a társadalmi életben, talán még nem ébredtek rá, hogy ez mennyire fontos.

[…]

Meggy?z?désem, hogy a családi élet is feszült és instabil marad Magyarországon, amíg a n?k nem követelnek maguknak több lehet?séget, nyíltságot, döntési jogot. A férfiak egy életen keresztül mindent megtesznek karrierjük érdekében, és ez így természetes. A n?k közben szülnek, ellátják a családjunkat, dolgoznak, figyelik a világot. A feszültségek egymásra rakódnak, sok a tönkrement, magányos n?, sérült gyerek. A n?nek tisztában kell lennie magával, mi a helye, célja itt ma Magyarországon, és harcolnia kell a céljaiért. Új magatartásformák, új törvények szükségesek a n?i egyenjogúsághoz. A társadalomnak meg kell teremteni azt az állapotot, amikor a n? választani tud, és nem belekényszerül egy életformába.

 

N?nek lenni csodálatos dolog, nem szégyen, másodrend?ség, megaláztatás, ahogy itt, Kelet-Európában megszoktuk. A n? anya, életet ad. Ez közhely, de alapvet? közhely, hisz nélküle megsz?nik az élet. N?nek lenni: szex, erotika, szépség, szerelem és szeretet sugárzása. Miért nem a szeretet vezérli a világot? Miért törekszenek a férfiak egész életükben a hatalomra?

 

Részlet Mészáros Márta Napló magamról cím? önéletrajzi könyvéb?l (Pelikán Könyvek, 1993)

 

 

„Jancsó Miklósra akkor figyelt föl a világ, amikor a magyar filmre. Természetesen az egybeesés oksági kapcsolat is, de nem csak az: a magyar filmm?vészet Jancsónál fiatalabb nemzedékének tagjai külön-külön már keresték a saját szerz?i stílusukat, amikor Jancsó a Szegénylegényekkel (1965), és a visszamen?leg fölfedezett Így jöttemmel (1964) jelezte a világnak, hogy egyáltalán létezhet azonosítható markáns magyar filmstílus és filmes attit?d, mely mellesleg egy alkotóhoz köthet?. Ez a hatvanas évek második felében okozott is félreértést, amikor Jancsó sikere nem csupán referenciaként szolgált a világban más magyar rendez?k számára, hanem rosszul következtetve, ezeket a más magyarokat Jancsó tanítványainak, esetleg epigonjainak hitték. Bizonyos akkori fiatal magyar rendez?knek így részben jót tett Jancsó világhírneve, amennyiben fölhívta rájuk a figyelmet, mint magyarokra, de rosszat is, amennyiben helytelenül egy Jancsó által meghatározott magyar iskola tagjának tekintették ?ket, például Kósa Ferencet a Tízezer nap (1965) cím? film cannes-i sikere után (a legjobb rendezés díját kapta 1967-ben), vagy más fiatal rendez?ket, például Kézdi-Kovács Zsoltot, Sára Sándort. Az évtized-forduló aztán világossá tette az elismeréssel nem fukarkodó nyugati fesztiválokon, hogy nincs “magyar iskola”, szigorú értelemben magyar új hullám sincs, nincs egyetlen egységes stílus és világszemlélet, csak értékes magyar filmek és alkotók vannak, Makk Károlytól Szabó Istvánig, Sándor Páltól Huszárik Zoltánig. Egyéni alkotói közelítések, kisebb bels? csoportosulások, és körülöttük egy mindenkire érvényes kultúrpolitikai, cenzurális keret. Ezen kívül – és talán felül – van Jancsó. A hetvenes évek elején válik lassan világossá a különbség: míg más magyar filmeseket stílusuk, téma- és motívumkincsük egyénít, Jancsót ennél több, egy csak rá jellemz? valóságos filmnyelv és világszemlélet.

[…]

…? maga nem keres magának új identitást, de nagy érzékenységgel mutatja a világot, ahol az identitás globálisan és országosan, és – nem mellékesen a kisebb érdekközösségek – filmm?vész, m?vész, értelmiségi – számára elveszett. Ezt az identitás nélküli világot írja le az új al-korszak film-csokrában az újra és újra el?forduló “lebegtetett b?neset”, ezt ábrázolják vizuálisan az “örökös jelenid?” tükrökkel, monitorokkal szembevilágító lámpákkal bizonytalan határvonalúvá lett képei.”

 

Schubert Gusztáv és Hirsch Tibor

magyar.film.hu (2004)

 

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1144 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva