Szilágyi Erzsébet : Szüleim sírjánál

Lám gyúlnak a fények a köztemet?ben,
Gy?lik a nép, ki még nem feledett,
Kih?lt kez? árusok nyújtják a csokrot,
Százfajta mécsest, feny?koszorút;

Elindulsz a sárban, hol éve, hogy jártál,
Az lesz a sír, mit a gaz beborít!
Letéve virágod a ringó világnál,
Szólítod ?ket, kik lent nyugszanak,

Hiába is kérded, miért nem felelnek,
Könnyeid fátylán egy név imbolyog;
Felrémlik az emlék a végs? menetr?l,
Gyermekem, engem soha ne temess!

 

2009. október

Legutóbbi módosítás: 2010.09.21. @ 04:24 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 231 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.