Marthi Anna : toll és zen

Pardi Anná-s kezdéssel;
pen(=toll angolul)

 

 

ha ajtót nyitnék,

előttem utak, de mennyien!

kisszobámban ülve,

zárva még,

nem is hiszed el,

de bölcsőben ringatom

az álmot, fehér takaró alatt,

miközben virágzó penész közelít,

besurran: plafonról ugrana.

rám lehel a bezártság –

matatok.

kivasalnám e dohszagot magamból,

de nem tudom,

csak a napsugár szeme fénye… adok

esélyt a kintlétre, ő

ablakon be, és én kihajlok

éjjel, mikor oly zizegő… a csend, remény,

hátha kilépek, lépteim felbátorodnak –

és látni vélek egy szabad szelet,

egy röppenő esőfelleget,

vagy csak téged, na jó, inkább önző

szerelmemet, ahogy holdkórosan a távolból,

szunnyadó lépésed felém neszez,

… úgy keseregsz, mintha a holnap

eléd toppanna már ma, pedig

annyi a teendő míg elérkezel,

csokorba kötve a pen-észt,

míg fényesre súrolom

szegényes rongyainkkal,

kikövezendő utamat,

… a “mennyiből”?

a sokból hol az egy,

zen-ész

Legutóbbi módosítás: 2010.09.21. @ 20:18 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak