Szendrői Csaba : ?szkötél

 

fehér zajban foszlik a tudat el.

tejben kalácsként szórom a rostokat.

ölök ma pár színt, az erd? hungarocell,

törzsei közt, lombgy?jt? válogat.

 

az utakon kavargó sok kocsi,

mint kötött sál, fonódik a tájra.

túl sok a szín! ölök megint.  Bocsi!

köpd habcsókjaid nyugodtan szájkosárba.

 

legyen egy kicsikét katatón.

látom a világot, küszködve ásít,

retinám fazekába kevesebb kavarogjon,

csak szép legyen, és tiszta, ösztön-parafrázis

 

mert lehetne minden rikító nyugodtan.

így gejl kollázs, multivitamin íz a szájba.

túl sok varázsigét sírtatok a kalapba,

csendre van szükségetek meg hallgatásra

 

Legutóbbi módosítás: 2010.09.21. @ 13:41 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...