Jampa drolma : Vajúdás

Nyomtatás

Ébred? este karistolja az eget,

körmei nyomán kiserken

a fekete vér,

kékesfeketén látszik a láthatár,

lángban áll

az elmúlás foszlásnak induló alakja.

T?n?dve döbbenek rá:

megint kevesebb lett egy nappal…

lassan üres lesz a kezem,

mellettem ruhahalmok,

maszkok,  szerepek,

magom, magam felé haladok,

rúgom félre, ami nem kell:

a sok fényest, ékest.

Színes pillangót kergetve

elrebben az élet,

s hol, hol van a lényeg?

Félek: volt-e lényeg?

vagy csak: szélcserzett

kérges, napégette évek,

betartott, s be nem tartott ígéretek,

haldoklóvágyban ég? éjszakák,  

feszes és kusza nappalok,

feledett pillanatok,

simuló vagy tüskés múlékony órák,

céltalan bolyongás, rajongás…

Sarkamban már a végtelenbe átszállás,

és ismét megértem:

 a mindenséghez képest,

 mily porszem is, az emberi élet.