Korrodált jelenben mállik szét a vélt jöv?
Porladó reményünk’ múlt sodorja messze
Rothadó húsba mar már a rút Medúsza-f? –
Életünk halála vaj’h jegyezve lesz-e?
„Sirolmol sepedik, búol oszuk, epedek”
Jöv?nket siratom e gyötrelmes mában –
Tükörb?l bámul rám arcom, és ha nevetek,
fejemben akkor is rémálmok cikáznak
Ó, bár lennék halott, nem ily’rettegve él? –
vérz? világomat elsápadva félt?!
De látok, és Kasszandraként folyton az gyötör:
M lesz Világunkkal, s ki betévedve még j? –
árnyékként botorkál – szeme látni fél??
Átok sújtotta Földünk feloldozást könyörg’
Legutóbbi módosítás: 2010.09.29. @ 02:16 :: Czirják Jolán
