Marthi Anna : Mihály napi Titkok

a képen Akasa

 

 

amíg Mihály homlokára a lányok

vágyat véstek szem helyett

még jeltelen homlokomon

vakarom harmadik szememet

 

ihlet atyánk felhő forma

épp felettünk lengedez

te elkapod én lassabb vagyok

bennem kép marad ihlet helyett

 

csak akkor olvass gondolatot

ha a múlt napok évezredek

ha nekem is benne helyem volt

és jelzett utad emléke rengeteg

 

így is tetszenél de van amnézia

butaságba bújtam a múlt nem elég

van benne tele tél és naná apátia

nekem most nővé válnom is nehéz

 

ellesnéd kimondatlan szavaim

kimondod: “szépen szeretsz”

a fejemben megszületik

mégis nálad szólal meg

 

hol a gomb az ingeden

minek is keseregnék a múlton

ujjbegyemen türelem

új titkát is benned látom

Legutóbbi módosítás: 2010.09.29. @ 09:03 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak