Marthi Anna : Beborító

A tölgynek levél ciklusból

 

 

feleslegest már nem

két hallgatás közé

a köztes verset

ma megírom neked

könyvszekrény körbe

minden falon

közepében még

csak te ülsz

kutyád fotelben

és várakozás

már ropog a tűz

ha nem látszik is

randevúra hív

kandalló és zene

s bár bor nélkül is jó

még valaki kell oda

felolvasnál

beborító várvavártvaló

feleslegeset

nem mondanánk

Legutóbbi módosítás: 2010.09.29. @ 02:02 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak